Életrajz Galeria Díjak Kiállítások Elérhetoség

Töprengések, adalékok Kádár Tibor művészetéhez

Modern, modernitás, posztmodern és archaikusság. A hagyományos tér-idő szemlélet megbomlása a 19. századtól kezdődően napjainkig terjedően és a jövőben még inkább - az ipari-technikai civilizáció félelmetes felgyorsulása révén - szembe rohanva az ősi emberi érzékletekkel; része annak a folyamatnak, hogy immár nincs ideje a térnek, s nincs helye az időnek -, úgy pulzálunk, hogy egyre inkább magunkba roskadunk.

Kádár Tibor piktúrájában Erdélytől kezdve Veszprémig a maga kálváriáját járatja velünk is, tűnődései lételméleti töprengések hovávalóságunk, mibenlétünk fontos és iszonyúan bonyolult kérdéseiről. A válasz képein, képeiben úgy fogalmazódik meg, hogy további kérdések özönét zúdítja ránk.

Több mint egy évtizede kísérhetem figyelemmel Tibor születő képeit, műtermi nézelődéseim, beszélgetéseink során nyomon követhettem a vajúdás kínjait, a kibontakozó művek egyre intenzívebb belső sugárzását, az absztrahált erdélyi, tárgyi motívumok titkos sugallatait, a barnák, sárgák, mélyvörösek szín-hangzatát, a kiszakítottság, a magunkba zártság vizuálisan megkomponált gyötrelmeit.

Kolozsvár, Kalotaszeg, s más erdélyi vidékek lelkületével átitatódott festményei gordonka-és oboa zengésűek, a tragikum és a hányatott sors fennkölt elviselésének, néha enyhe iróniával, fintorral feloldott, feloldozott kínjainak férfiasan szemérmes megnyilvánulásai.

Kádár Tibor absztrahált képei is archaikusak, a folklór legősibb motívumait, vezérlő alapsémáit kivételes egyediséggel korszerűsítők, a tradíciók ősszellemét hordozóak, saját lelkületének legmélyebb rétegeivel, vonulataival ötvözötten. A lét állandó fenyegetettségét úgy képesek átsugározni a befogadóba, hogy közben árad belőlük valami elementáris melegség, a metakommunikatív látvány érzéki, hívogató varázslata, a szüntelenül visszaváró szülőföld megannyi emléknyoma, mementója.

Művei - szellemi, pszichikai értelemben - sérülékenyek a túlértelmezéssel, a didaktikus megközelítéssel szemben, mivel jelentés-egészük aurája egyszerre univerzális és patriarchális, ugyanakkor a legátfogóbb módon helyhez kötődő, a szó legnemesebb értelmében provinciális. Konstruktivista alkotóelemeit föloldja a kifinomult, hajlékony kolorit, ami mégsem csökkenti az összkép kemény, konok tartását.

Széki Patka László

Könyvtár